Én nem tudom, hogy mi a
túró van Hollywoodban, de mostanában olyan filmeket látok kijönni
onnan, amiktől a korábban látott rossz filmek már nem is tűnnek
olyan rossznak!

Ennek
az animációs filmnek kik a célcsoportja? Gyerekek? Nekik nem elég
látványos! Felnőttek? Nekik nem elég szórakoztató a történet!
De egyik csoportnak sem elég vicces. Azt hiszem egyszer felnevettem
alatta és kétszer elmosolyodtam. De ennyi. Az igazán gáz az
egészben, hogy a forgatókönyvet hárman írták. Ha a mellbeverően
magas költségvetésű Avatarra azt mondtuk, hogy nagyjából két
dollárt és huszonöt centet költöttek a forgatókönyvre, akkor
erre maximum huszonöt centet, amit még ha háromfelé riszteltek is
a srácok, akkor is túl voltak fizetve! Abszolút nem tudom hová
tenni azt a jelenetet, amikor a negatív hős – aki persze annyira
nem negatív, de vámpír, de abból is a cukor-, laktóz-, dextróz-,
koffein- és édesítőszermentes változat, aki ellen a
világirodalom minden jóérzésű vámpírjának tiltakoznia kéne,
beleértve az Alkonyat Edward Cullenjét is, aki aztán végképp egy
puhapöcs – a pozitív hőssel valamiféle „kinek nagyobb”
harcot vív, minden átmenet nélkül átcsap haverkodásba. Én itt
konkrétan lefagytam, hogy akkor most ez hogy és mint, mert a Kovi
fémjelezte alkotásoknál teljesen oké, hogy ez így megy, mert az
pornó. Ott érthető – bármennyire is valószínűtlen –, hogy
jön a gázóraleolvasó, gázóraleolvasási szándékkal, de a
gázóraleolvasás minden átmenet nélkül átcsap baszásba a
háziasszonnyal, aki a gázóraleolvasó érkezése előtt éppen egy
csapásmérő-atomtengeralattjáró méretű készséggel
önkielégítést végzett, mert ott a pornográfia a lényeg, nem
fér bele egy lávsztori kikanyarítása. Tehát a történet valami
ultragagyi amin az a Genndy Tartakovsky rendező sem tud segíteni,
akinek a zseniális Dexter's Laboratory, meg a Powerpuff Girls
epizódok sokaságát is köszönhetjük! Állítom, hogy a Verdák
rövidfilmek –
Matuka
meséi, érdemes megnézni őket, mert VICCESEK – egy-egy
epizódjában SOKKAL több van, mint ebben az egész filmben.
Nincs
mese emberek, Nick Cage lett az új Kevin Costner! Ez a film nem
egyszerűen rossz, hanem valami egészen elképesztően, rafináltan
rossz! A Con Air ehhez képest egy remekmű, pedig Cage munkásságának
eddig azt tartottam a legaljának. A Ghost Rider meg egyenesen
napként tündököl a Stolen egén, pedig az aztán tényleg a
filmművészeti pantheon takarítószerraktárába sem fog bekerülni
soha. Két okból mondom azt, hogy ne hagyjátok ki a Stolent –
pedig iszonyú pocsék –, mert egyrészt ne legyen nektek se jobb,
mint nekem, másrészt mert amikor azt gondolnátok, hogy már nincs
lejjebb és alább, és ennél már nem lehet több logikai
bukfencet, és ostobaságot belegyömöszölni a történetbe, akkor
még mindig nem fogyott ki a forgatókönyvből a baromságtöltény.
Az utolsó jelenetig kötelező, mert az aztán tényleg a legalja.
Ford
Fairlane forog a sírjában, pedig meg sem halt még a rock and roll
detektív! Vagy ha nem, akkor pont azt mondaná, mint Kyle Troy-nak
is mondott:
„-
Mi ez a ti-ni-ni-ni-ni? Mi ez szemét mi? Én az ujjammal jobb
ritmusban tudok pattogtatni! Tényleg, te itt megerőszakolod,
megölöd a rock & roll-t! Keith Richards forog tőled a
sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg! De ez baby valami
kibírhatatlan!”
Jézusom, szóval mi ez a
szar? Kinek volt az a hülye ötlete, hogy a High School Musicalt
összehozza a rockkal? Az eredmény az lett, hogy a közepesen jó,
és egészen jó softrock dalok, évtizedes felhozatala fulladozik
versenyt egymással, a nyál hömpölygő óceánjában, a
kifejezetten szar rockdalok hulláitól körülvéve. Mindehez a
háttérben Tom Cruise és Alec Baldwin vív egymással „ki tudja
jobban megalázni magát” versenyt, életre-halálra. Catherine
Zeta-Jones pedig egészen említésre sem méltó. Senki ne jöjjön
nekem azzal, hogy ez egy musical paródia, mert a paródiának az a
lényege, hogy vicces. Ez meg nem az. Kicsit sem. Sehol.
Megkockáztatom, hogy a szereplők – vagy azok, akik a szereplőknek
kölcsönözték a hangjukat – messze jobban énekelnek, mint
mondjuk Pierce Brosnan a Mamma Mia!-ban, mégis az a musical komolyan
vehető és szerethető, pont abból az okból kifolyólag, hogy
üvölt, hogy Meryl Streeptől kezdve, Colin Firthön át, Julie
Waltersig senki sem veszi komolyan magát, „csak” irtózatos
melót lapátol bele. Ott az eredmény egy határozottan örömjátéknak
tűnő, vicces valami. De ez a rockizé ez borzalom. Állítom, hogy
a „Made in Hungária” megeszi reggelire és sokkal
szórakoztatóbb és nincs „pedig”.